"Otthon két személy és egy kutya részére. Maga a ház három, egyre növekvő, egymásba ágyazott héjból épül fel. Az egész területet lefedő legkülső héj, egy félig fedett, belső kertet hoz létre. A második héj egy zárt, belső teret alkot a fedett-nyitott téren belül. A harmadik héj egy kisebb belső teret határol. A lakók a héjak által létrehozott változó nyitottságú/zártságú terekben élnek.
Mindig is kétségeim voltak, hogy jó-e az, ha az utcákat és a házakat csak egy egyszerű fallal választjuk el, és elgondolkodtam azon, hogy milyen változatosak is lehetnek a házak és utcák közti elhatárolások. Például lehet egy hely bent a házban, de mégis nagyon közel az utcához, vagy egy hely kicsit távolabb az utcától, vagy egészen távol az utcától, teljesen elhatárolt magánterületen.
Éppen ezért az élet ebben a házban olyan mintha felhők között járnánk. Sehol sincsenek éles határok, csak egy fokozatos átmenet van az egész területen. Mondhatnánk, hogy az ideális építészeti megoldás egy külső tér, amely a beltér érzetét kelti és egy belső tér amely kültérnek hat. Egy ilyen réteges, egymásba ágyazott szerkezetben a belső tér egyszerre külső is és fordítva. Az volt a célom, hogy ez az építészet ne a térről vagy a formáról szóljon, hanem egyszerűen a “házak és utcák közti kapcsolatok” változatosságát mutassa meg.
A három egymásba ágyazott héj végső soron egy határtalan egymásba ágyazottságot jelent, hiszen az egész világ is egy ilyen végtelen egymásba ágyazottság; ebből most csak három jelenik meg, ami így egy alig észrevehető formát ad ki. Úgy képzelem, hogy a város és a ház lényegében nem különbözik egymástől, csak különböző módon közelítik meg ugyanazt a dolgot, vagy másfajta kifejeződései ugyanannak a dolognak: az emberek által ősidők óta belakott térnek. Ez a ház egyfajta példája egy ideális háznak (ultimate house) amelyben minden benne van a világ kezdeteitől egy egyedi épületig egyszerre, egyetlen, egyszerű módszer segítségével."
Sou Fujimoto, Forrás: archdaily
