habitatio_3: Középkori várak

A várak a feudális uralkodó osztály legjelentősebb világi építészeti igényét jelentették. Előzményeik a folyamatosan lakott régi római castrumok, a népvándorlás kori várak és faluközösségek megerősített helyei. A fallal körülvett településeken alakult ki – a vagyoni differenciálódás következtében keletkezett osztályellentétek miatt – a belső vár, amely egyes területeken a megerősített szent kerület, a görög akropolis és a római capitolium hagyományait folytatja. A 11. sz. végétől gyakoribb a kővárak építése. A természeti adottságoknak nagy szerepe volt: síkföldi, hegyi, vízi várak. Általános felépítése: négyszög, sokszög, vagy kör alaprajzú lakótoronyból fejlődtek ki, amelyet előbb csak fal és vizesárok vett körül, ezen belül a hűbérúr közvetlen vagy ennél nagyobb, esetleg település méretű „várnépe” is helyet kapott. A 12. sz. végétől a várfal legveszélyeztetettebb pontjain tornyokat építettek a szabálytalan alaprajzú belsőtornyos, majd (gótika idején) a külsőtornyos várak. A bejárat védelmét a felvonóhidas megközelítés, majd pedig kapuvédő tornyos és falszorosok szolgálták. Utolsó menedék: öregtorony – több emeletes, alsó szinten raktárak, e fölött katonák és cselédség, legfelül a hűbérúr és családja. A várudvarról nyíltak a lovagterem és a kápolna, gazdasági épületek.

Gaillard várát Oroszlánszívű Richárd építtette a Párizs-Rouen útvonal védelmére. A vár lakótornyát igen erős, tornyokkal tagolt várfallal vették körül, amelyet még előretolt háromszög alaprajzú építménnyel is védtek. Haditechnikai szempontból is érdekes, hogy itt a kiugratott tornyok alsó részén lévő nyílásokon át is támadhatták az ellenséget (követ és kátrányt zúdítottak rájuk).

Használók és funkciók:

Elemzett állapot: Eredeti

Elemzett használat: Szokásos

Használók száma (fő)

Lakók:

Vendégek:

Kiszolgálók:

Összesen:

Alapterületek (m2)

Zárt térben:

Fedett térben:

Nyitott térben: